Menü
A KÖNYV

A megtestesült én

Miért szorongunk, miért merülünk ki, és hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz

SCOLAR KIADÓ · 2026
Szilágyi Szilárd: A megtestesült én – könyvborító

Elveszítjük azt a képességet, hogy egyszerűen csak legyünk a testünkben.

KIINDULÓ KÉRDÉS

Mi történik, amikor eltávolodunk a saját testünktől?

A könyv abból az ellentmondásból indul ki, hogy a kimerültséget, a szorongást vagy a testi feszültséget gyakran különálló problémákként próbáljuk megérteni, miközben ugyanannak az embernek a testében, idegrendszerében és élethelyzetében jelennek meg.

Az A megtestesült én azt vizsgálja, hogyan vesz részt a test abban, ahogyan érzünk, gondolkodunk és önmagunkat értelmezzük. A központi keret a megtestesült kogníció, az interocepció, az allosztázis és a prediktív feldolgozás összekapcsolása. A kérdés végig ugyanaz marad: hogyan lesz egy testi állapotból jelentés, és hogyan válhat ez a jelentés tartós önértelmezéssé?

Miért érezhetjük magunkat kimerültnek akkor is, ha elvileg eleget pihenünk?

Hogyan lehet ugyanaz a szívdobogás egyszer öröm, máskor szorongás vagy félelem?

Miért nem feltétlenül elég a belátás ahhoz, hogy másképp is tudjunk működni?

A GÉPHÁZ

Három fogalom, amely végigkíséri a könyvet

Nem különálló magyarázatokról van szó, hanem ugyanannak a szabályozó rendszernek három nézőpontjáról.

01

Interocepció

A test belső állapotáról érkező jelzések érzékelése és feldolgozása: többek között a szívverés, a légzés, a feszültség vagy a zsigeri állapotok idegrendszeri reprezentációja.

02

Allosztázis

A szervezet nem pusztán utólag korrigál, hanem előre készül a várható szükségletekre. Az agy folyamatosan a test erőforrásainak proaktív szabályozásán dolgozik.

03

Prediktív feldolgozás

Az agy nem passzívan várja a világ jeleit: korábbi tapasztalatok alapján folyamatosan előrejelzéseket készít, majd ezeket veti össze azzal, ami ténylegesen történik.

A KÖNYV GONDOLATMENETE

A működéstől az elidegenedésen át a visszakapcsolódásig

A könyv öt nagy része egymásra épül. Előbb a biológiai és idegtudományi keretet teszi érthetővé, majd ezen keresztül nézi meg a modern kimerültséget és végül a változás lehetséges útjait.

I. RÉSZ

A gépház

A megtestesült, jövőt jósló agy működése: interocepció, allosztázis, prediktív feldolgozás, precízió, érzelemkonstrukció, éntudat és placebo–nocebo.

II. RÉSZ

Az elidegenedés gyökerei

Az evolúciós és kulturális környezet változásai, az always-on működés és azok a hétköznapi feltételek, amelyekben könnyebben elveszhet a kapcsolat a testi jelzésekkel.

III. RÉSZ

A kimerültség hét arca

A testi, szenzoros, mentális, kreatív, érzelmi, társas és értelemhez kapcsolódó töltődésdeficitek mint különböző, de összefüggő tapasztalatok.

IV. RÉSZ

Az elveszett egység

Történeti példákon keresztül annak vizsgálata, hogyan kapcsolódhatott össze munka, érzékelés, közösség, készség, anyag és jelentés egyetlen megtestesült tevékenységben.

V. RÉSZ

Az újra megtestesülés útja

A modellek újrakalibrálása, személyes töltődési rutinok, a testtel való kapcsolatot erősítő gyakorlatok, valamint a helyreállítóbb szervezeti és társadalmi környezet kérdései.

TUDOMÁNYOS KERET

Mi az, amit a tudomány állít – és mi az, amit ebből továbbgondolok?

A könyv különbséget tesz a kísérletileg vizsgálható neurobiológiai alapelvek és azok tágabb értelmezései között.

Az EPIC és a prediktív feldolgozás nem mindent megmagyarázó kulcs. Ahol az éntudat, a társas kapcsolatok vagy más összetett jelenségek értelmezésére heurisztikus keretként használom, ott ezt nem lezárt tudományos tényként, hanem továbbgondolható modellként érdemes olvasni.

A cél nem a bizonyosság látszata, hanem egy használható térkép, amelyen a fehér foltok is láthatók maradnak.

MIÉRT ÍRTAM MEG?

Egy közös nyelvet kerestem a test és az elme történeteihez.

A könyv személyes kiindulópontja az a szakmai tapasztalat volt, hogy a szorongás, a kimerültség és a testi tünetek sokszor két külön nyelven jelennek meg a magyarázatainkban. Az egyik oldalon ott van a pszichológiai történet, a másikon a test, és könnyű úgy beszélni róluk, mintha nem ugyanannak a rendszernek a részei lennének.

Az EPIC és a megtestesült kogníció számomra azért vált fontossá, mert olyan keretet adott, amelyben a testi állapot, az észlelés, az érzelem, az önértelmezés és a cselekvés nem egymás mellé tett témák, hanem egymást alakító folyamatok. Ebből született meg A megtestesült én.

A MEGTESTESÜLT ÉN

Szilágyi Szilárd · Scolar Kiadó · 2026